Klári hív mobilon, segítséget kér. Keressünk együtt számlavezető bankot bejegyzés előtt álló alapítványunknak. Ez szükséges a bejegyzéshez. Meg hát normális is, pénz a bankban legyen, ne sublótban... Ott ugyanis dolgozik. Dolgozik bizony. De kinek?
Klári a helyi takarékszövetkezet ajánlatát már megkapta, és nem túl sokat spekulálva és számolva sikerült átlátnia: ha pár évig náluk tartjuk az alapítói vagyont (és mondjuk nem tudjuk növelni), garantáltan eltűnik minden pénzünk! Nem nagyon akaródzott elsőre elhinnem ezt, de azután némiképp elgondolkodva világossá vált, hogy ez a véres valóság. Magam elkezdtem némi banki nyomozást, megpróbálkoztam a nagyokkal, körlevélben soroltam nekik alapítványunk nagyszerűségét, alapítóinak kíválóságát, elveinknek szárnyalását... Már egy választ kaptam is: a Budapest Bank a szokásos kondíciós listáját küldte el. Tehát nix egyedi kondíció, csak banki Macmenű van, drive-in bónusszal, dupla kólával. Cöcö! Egyénileg ne tessék itten bármit is rendelni. Biorobotjaink csak a matrix bepogramozott szolgáltatásait képesek nyújtani.
Na de miért nem képes a bankrendszer egy nem szokvány ügyfelet(non-profit alapítvány) nem szokvány módon kezelni? Vagy most már mindenhol csak a cuslágok alapítványainak jut a megkülönböztetett bánásmódból? Mindezzel nem is lenne baj, ha dönthetnénk úgy is: mi a Faluház mosdójában szeretnénk tartani az alapítvány pénzét. De ezt a törvény nem teszi lehetővé, kötelesek vagyunk bankszámlát nyitni. Kötelesek vagyunk vesztesek lenni? Lúzernek. És mi van, ha mi ezt nem akarjuk, nem akarunk veszteni? Sem pénzt, sem szemléletet. Sem célt, sem eszközt? Akkor be kell alapítványunkkal bizonyítani, hogy valóra váltjuk a terveket. Úgy legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése