Naptár szerint itt a tavasz, bokros teendők várnak ránk. Egyre többet süt a nap (még akkor is amikor közben fúj a szél és hideg van, néha még hó is esik…). Állítólag majd csomagban kapunk meleget. Meg hideget. Vagy valamit. De kapunk, az biztos. Egyre jobban látszanak a lakásban a porcicák, szembejönnek a pókhálók, és hát az ablakra, ellenfényben ránézni… na azt gyengébb idegzetűeknek nem is ajánlom. Takarítani kell, rend kell. Alkalmazkodni kell a külső körülményekhez. És ugye vége egy időszaknak, az idő múlik, nem lehet lázas semmittevéssel kitölteni az aktivitás idejét. Most már lépni kell. És ez csak a lakás, a ház, de mi van kertben! Egy kert, egy ház, egy közösség mindig ad tennivalót. És hát ugye a bokrok. Meg a fák. A bokros rész már vagy tíz éve el volt hanyagolva, nem történt semmi. Én tovább is hanyagoltam volna, mert azért még ráértünk volna arra. Ám a nőm, az Ibolya azt mondta – mit mondta: szónokolta! –, az idő most a bokrost indokolja. Menjek oda, aktivizáljam, tisztítsak le körülötte mindent, mert itt az idő, lépni kell! És hát tényleg, tíz éve nem történt ott semmi a bokros részen, közben elvadult itt minden, dudva nőtt, óriási gombák eredtek meg, tápanyaghiányok léptek fel, és már a szomszédos kertekből kezdtek ránk csúnya szemmel nézni. Azt is üzengették ilyen küldött emberekkel, hogy el fogják zárni a csapot, nem kapunk tápanyagot, ha a bokrost nem rendezzük. Én még azért vártam volna ezzel a bokrossal, még a baloldali részen lett volna mit tenni, azután pedig jöhetett volna a nagy kert, már 2/3-ban átvett mindent a kertben, bőven lett volna ott is tennivaló. De az Ibolya azt mondta: most már a bokros jön! Ilyenkor bízni kell az asszonyok megérzéseiben, ők erre valahogy ösztönösen ráéreznek, hallgatni kell rájuk. Amikor megújul a természet – mondta az Ibolya –, akkor kell a bokrost aktivizálni, mert ilyenkor eredményesebb a dolog. És tényleg, alig mondta ezt el az Ibolya, máris a 2/3-os rész kertésze ránkküldte a kutyát, emberek jöttek tiltakozni, kilépett egy fontos emberünk és csökkentették a családi pótlékot is. De ettől mi erősebbek leszünk, a bokrost nem adjuk föl! Ezt mindenkinek tudnia kell, még ott fönt, a megyénél is. A főkertész, az Angéla is nő! És a nagy palántázó példaképünk, a Margaret is tudta, hogy kell egy kertet rendbentartani. Csak a férfiak nem tudják, de folyton nagy az arcuk, meg terveik vannak… de mire mennek vele? Azután meg a nagy busongás, meg önmarcangolás, meg búskomorság. Nem jó ez így! A keleti szomszédasszony, a Júlia is megmondta: ő kevesebb pénzért is rendet tud rakni. És el is kezdte. De azért még rákiabált a házanépére: ti is kevesebbet kaptok mától! Ez a kertészet, galambocskáim.
Hát így. Jöhetne már egy jó kis eső, oszt mindent lemosna…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése