Schumann

Tegnap este Hámori Angelika és Gulyás Dénes koncertezett a Faluházban. Szinte érezte a közönség, hogy ez egyfajta búcsúkoncert is, hiszen rövidesen bezár a Faluház és lázas munka kezdődik. Újjáépítés lesz, felújítás, bővítés, de nemcsak olyan tisztasági festés szintű, hanem minden tekintetben új lesz. Kívül belül. Hogy majd zenét is lehessen benne oktatni például. De ahhoz zongora kell. A zongorához, jó hangszerkészítő mester. És persze pénz. Sok pénz. És azt a pénzt elő kell teremteni.
Angelika kitalálta, hogy nem kéreget, nem kopogtat. Ad valamit nekünk. És akkor mi is adni fogunk. Nem neki, hanem a tanítványainak, hogy jó hangszeren gyakorolhassanak, hogy technikai akadály ne nehezítse munkájukat. Mozart darabbal kezdődött az este, az ismert gyerekdallam bujkált végig, itt-ott előjőve, építkezve. Majd Schumann szonátáját játszotta Angelika.
Ezt követte az én nagy meglepetésem. Tíz éve már közös produkciója Angelikának Gulyás Dénessel, hogy Schumann dalait adják elő. Gulyás Dénes magyarul előadja a verset (Dichterliede), majd Angelika kíséretével elénekli németül. Ez hatott rám elementáris erővel! Zeneileg mindenevő vagyok, de jónéhány szerzőt, stílust, kort, hangszert nem tudok egyenszilárdsággal szeretni, mint a kedvenceimet.
Nos, magam eddig Schumannt szinte programszerűen kerültem. Túl érzelmesnek, mondhatnám érzelgősnek ismertem meg. Azt is mondhatnám ismertették meg velem a korábbi előadók. Hát bizony, a tegnapi este óta ezt már nem így gondolom. Érett férfilíra ez, igazi színekkel, igazi mélységekkel! És hogy nemcsak én gondoltam így, azt a hosszú taps és a lelkes közönség is igazolhatja. Jó sokan voltunk, így remélhetőleg az áhított zongora beszerzése is lehetővé válik.
Az pedig külön bónusz, hogy Angelika kurátora az éppen bejegyzés alatt lévő alapítványunknak, blogom névadójának, a szabadegyetemnek. Övé a zene világa. Aki eddig kételkedett: nagyon jó kezekbe került!
Köszönöm az estét Angelikának, köszön a közönségnek a jelenlétét. Sok ilyen napot nekünk!