2009. március 20., péntek

Nem Tamáskodom



Juronics Tamás Kossuth-díja számomra az egyik legszebb pont a március 15-i névsorban. Nekem biztosan. És akkor azt is hozzá kell tennem, hogy semmiféle táncos elkötelezettségem nincs, rajongó sem vagyok, sznobnak, trendkövetőnek sem gondolom magam.

A bőrfejű táncost nem akkor ismertük meg Boriskával egyetemben, amikor ország-világ előtt zsűrizett a kertévé vetélekedőnek álcázott hirdetősójában. Sokkal korábban egy balettgálán láttuk táncolni, zseniális etűdöket adott elő Pongor Ildikóval. Pongor már nem fiatal, de táncos múltja és vele született tehetsége garancia a produkció színvonalára. Jó név, húzó név, igazi gálaszereplő. De ki az a kopasz gerelyhajító ott mellette? Ki az az izomköteg, aki ilyen légiesen képes női tütüben igazai balerinát táncolni? Elő a műsorfüzetet, lázasan keresgélünk, megvan: Juronics Tamás. De ki ez a táncos? Nem lévén táncőrültek, de sznobként sem regisztráltattuk magunk, így hát maradt a „tudja a fene” effektus. Nem tudtuk. Akkor és addig nem tudtuk. Na de azóta! Azóta nem volt olyan fellépése a Szegedi Kortárs Balettnek, amin mi ne jelentünk volna meg, és tapsoltuk volna vissza a sokadik ráadást. Stravinszki (korrektoroknak: Sztravinszkij) Menyegző című művét olyan magával ragadóan adták elő, hogy hosszú percekig csak tapsoltunk, tapsoltunk… Nagy élmény volt. És jártunk a MÜPA-ba, a Thaliába, és mindenhová, ahol Juronics produkciót lehetett látni. Tavaszi áldozat, Bartók-est, Bolero, Csodálatos mandarin, etc. Nem győztünk betelni a tánc, a zene és dráma ilyen szimbiózisával. Én mindezt műveletlenül, átadva magunkat a primer élményeknek.

Majd ez a rajongás is kezdett szép lassan kihűlni, mint a szerelem. De az emléke, az sosem múlik el. Elkísér egy életen át. Van egy megjelölt táltos-ember, egy szökellő hústorony, egy lebegő lény Szegeden, aki bekerült a szívünk közepébe, és ott is marad mindörökre. Már nem kell estjeire járnunk, már nem vadásszuk fellépéseit, már csak regisztráljuk: igen, Juronics Tamás a nézők ajándéka.

A díjakat – a mondás szerint – nem kapják, hanem adják. Most nagyon jól adták.

Jókor és jó helyre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése