Nyel(v)törvény

Na tessék! A szlovák nyelvtörvény már szedi is első áldozatait! Ez várható volt, pláne mióta derék hungarista EU-képviselőnk Slotát vízionálta a magyar költségvetés vitájában, mint éceszgébert és tettestársat.
Szóval az történt, hogy a derék doktorok ezt alaposan megették. De hát azt mindig is tudtuk, hogy a tótok rosszat akarnak. De hogy a nyelvtörvényüket már exportálják is, az azért kissé meglepő.
De miért is nem gondoltunk eddig erre? Hiszen a napnál világosabbak az összefüggések. A pozsonyi kocka immár csak bratyiszlavai kvadrát néven kerülhetne asztalra, még egy magyar kórházban is, mert mi van, ha véletlenül egy derék tót beteg feküdne ott éppen... Hiszen Győrbe úgy járnak át Szlovákiából, mint ahogyan az esztergomiak Párk... izé Sturovóba.
De elkövettük ezt a mérhetetlen törvénysértést, képesek voltunk porig alázni a nemzeti öntudatában sértett szlovákokat, és tessék már meg is érkezett a válasz.
Kommandósok lepték el éjjel a győri kórházat és a magukkal hozott alsó- és felsőbratyiszlavai Szalmon Ella rátüsszentett a hetykén magyarul díszelgő sütikre.
De mi lesz a szekrényem mélyén szunnyadó körmöcbányai aranyokkal?

Jeszcze jeden (Polak-wengier 2.)

Alig pár nap alatt dolgozta föl lelkem a Katyn-borzalmat (nem olyan könnyű az...), ismét a lengyelek kétoldali lerohanása foglalkoztat.
Most már csak olvasva.
Történt, hogy egyik kedves hetilapomban (ÉS) oda-vissza téma volt Lengyelország kétoldali bekebelezése. Először Milatovics Miklós foglalkozott a kérdéssel, erre egyik kedvenc és gyakran publikáló történészem (és bortermelő is!), Ungváry Krisztián reagált, megfontoltan és alaposan körbejárva a témát. A Molotov-Ribbentrop paktumról írt, éppen a szeptember 1-jei háborúindítás apropóján. Mondandójának a lényegét én úgy értelmeztem, hogy Sztálin mérhetetlen cinizmusa okán, világuralmi törekvéseinek és az amúgy elvont fogalomként lebegő világforradalmi lépéseinek következményeként volt magyarázható Lengyelország lerohanása a Vöröshadsereg által. Ráadásul pár nappal a németek támadását követően. És hogy mindez egy Hitlerrel, illetve külügyminiszterével kötött paktum alapján. A Kominterm dokumentumokról is szó volt, amiket gyakorlatilag nem lehet kutatni. Csak mostanában szabadulnak föl. Ungváry erre alapozza, hogy Sztálin tudatosan építette az utat Hitlerék felé, illetve hogy a Molotov-Ribbentrop paktum nem „üzemi baleset”, hanem Sztálinnak abból az elméletéből fakadt, miszerint a kommunisták békeidőben nem tudnak teret nyerni, szükség van a háborús helyzetekre. Nem késett az ÉS-ben sokáig a válasz, melyben ismét – ezúttal rövidebben és élesebben – elő lett vezetve, hogy a Vöröshadsereg csak védelmi célból szállta meg Kelet-Lengyelországot. Ami persze szerintem is igaz, de bőven nem egyetlen oka volt határok nyugatabbra tolásának. Aki azt hitte, hogy ezzel véget is ért a kéz szerző vitája, téved. Most hétvégén érkezett Ungváry válasza. Immár pontokba szedve vitatta ellenfele gondolatait. Én nem nagyon tudok szakmai konlúziót levonni ebből az olvasó számára érdekes és tárgyszerű vitából. Talán csak annyit: életszerűbbnek és ezért valószínűbbnek tartom Ungváry Krisztián érveit. De hogy a két diktátor közé szorult apró népet végül egyikük sem tudta megrengetni, azt az idő bebizonyította. És ha ebben egy ici-pici része volt falunk segítőkészségének is, akkor van mire büszkének lennünk!
Nincs még veszve Lengyelország (Jeszcse Polska nie zginela)