Nincs cím, nincs kép, nincs címke. Szarság van!

Zajlik az élet. Itt a blogfelületen is. Kaptam egy névtelenségét nagyon bátran vállalótól egy karakteres hozzászólást. Felszólít, hogy azonnal hagyjam abba a cigányokkal való foglalkozást, ne provokáljak. Meg hogy nem kértek föl erre. De ki? De mire is nem? És miért kellene engem bárkinek, bármire felkérnie?
De hát a blog az blog, arról írok, ami foglalkoztat, amin gondolkodni szoktam. Ez pedig akár nemtetszést, ellenkezést is kiválthat. Eddig nincs is semmi baj. Még szeretteim közt is gyakran támadnak ellenzőim, a lehető legnormálisabbnak szánt közléseimből is alakulhat ki ellenérzés. De azt eddig még nem kaptam meg, hogy fejezzem be a gondolkodást, emblematikusabban: kussoljak! Meg hogy ne nyilatkozzam mások nevében. Hogy sikerült ezt a blogbejegyzést ennyire félreértenie? Ezt csak úgy tehette, hogy félre akarta érteni. Az meg hogy az én földhözragadt, saját emlékekkel, rokoni információkkal megspékelt gondolataimta valakik megbízásából, érdekében tenném... hát ez meredek. De mi is lehetett olyan provokáló abban, amit leírtam? Akárhogy olvasgatom újra és újra a blogbejegyzésem, csak egy dolgot tudok elképzelni. Felidéztem egy közel húszéves történetet Marosvásárhely (rokonaim élnek ott, sajnos egyre fogyatkoznak...) véres napjaiból. És többszörösen hátrányos kisebbség, az erdélyi cigányok egy csapata sietett a másik többszörösen frusztrált kisebbség védelmére. Pusztán a magyarságukat cigányölésben kifejező szélsőségesek figyelmébe ajánlottam, hogy gondolják végig: mit is jelent K. Európában kisebbségi létben élni! Úgy tűnik, végiggondolták és megszületett a verdikt: fejezzem be! Ne gondolkodjam, ne legyen véleményem.
Érv nem volt. Vita nem volt. Talán egy dolog mégis megnyugtató: valamit azért eltalálhattam. Amúgy én magam semmilyen szinten nem foglalkoztam cigánypolitikával
Most éppen olyan helyzet van, hogy sokkal inkább saját dolgaim, a falumban történtek érdekelnek, ezek foglalkoztatnak. Itt is érdekes dolgok kezdenek jegecesedni, de erről később... Még nem állt össze a kép, de már a puzzle nagy része látható. A kép nem szép, nem vonzó, viszont undorító. De mivel az én hivatalos hányó napom a hétfő, ma még csak ígérem a tisztázást.
Addig is: ÉLJEN A KÖZTÁRSASÁG!!!