Megjöttek a cigányok

Napok óta nem tudok szabadulni a nagyon bátor, nagyon magyar, nagyon professzionális gyilkosok tettének rémképétől... Tudom én – mondták is nekem –, hogy a cigányok maguknak köszönhetik a bajt, meg hogy tegnap is loptak Mari nénitől egy tyúkot, pofátlanul hangoskodtak a metrón, amúgy is fekete majmok, és fogadd őket a házadba, ha ennyire szereted őket... Mégis napok óta gondolkodom ilyen nem lányfalusi jó körülmények között élőnek való dolgokkal, mint hogy nemzet, meg hogy befogadás, és például párják meg etnikai kultúra... És ma valahogyan eszembe jutott Marosvásárhely, 1990 márciusa. Magam előtt láttam Sütő bekötött szemét, a megrázó képeket az általam is látott szörnyű főtéri képeket, Édi és Cilu elmondásából tudok részleteket is, olvastam is róla a maga idejében. És beugrik egy emlék, amit így írtak le az akkori sajtóban, és így van fönn most is a Wikipédián: „Az első támadást románok hajtották végre, amit kivédett a magyar tömeg. A magyarok bevetettek egy tűzoltófecskendőt is, a vízsugarat a románokra irányítva. Közben mindinkább gyarapodott a románok létszáma, túlerőbe kerültek. Nemsokára 40-50 fős csoportokban cigányok érkeztek, akik bekapcsolódtak a harcba. Közben a »Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!«-at skandálták.”
Majd egy emberöltő múltán milyen színvonalas regényt lehet ebből írni, egy Cseres Tibor formátumú írónak. Egy kiszorított, megnyomorított, többszörösen alávetett népcsoportban elemi erővel felszínre tört a szolidaritás érzése és tetté válása, és melléállt románok szélsőségesei (Vatra!) által végrehajtott atrocitás, agresszió, gyűlöletes etnikai tisztogatási szándék áldozatai, a vásárhelyi magyarok mellé! Tiszteletreméltó, példaértékű tett! A mai magyar szélsőségesek (Jobbik, Gárda!) nyíltan és burkoltan, bevallva és rafinált jogászkodással, de ugyanazt teszik, mint a román csőcselék 1990-ben. Nem a főtéren, hanem eldugott falvak putrisorán, alamuszi módon álmukban támadnak rá és végzik ki egy kisebbség tagjait, mindenkit, aki nem tetszik nekik. És közben ezerrel magyarok. Szavaikban, zászlóikban, jelvényeikben, szebb jövőt kívánnak immáron a közszolgálati tévében, fennen lobogtaták a „Magyarország a magyaroké” idétlen és normálisan nem is értelmezhető felirataikat, oktatnak és aláznak.
Vatrások ők, meg Szlovenszka maticák, ami ellen öklöt ráznak.

Vérmagyarok, tanuljatok a vásárhelyi cigányoktól!

Breaking news: Sólyom meglátogatta az életben maradt kislányt a kórházban, a kisebbségi ombudsman társaságában. Jó volt, megnyugtató volt. Legyen folytatása!