Biztosan mindenfelől Cseh Tamás jön most elő, mindenhol könnyekkel a szemben, bánattal és befeléfordulással. És ez így van jól. Én nagyon sok kedves zenét, szuper előadót, követhető és követendő irányzatot a barátoktól kaptam. Így lett életre szóló társam – többek között – a King Crimson, Frank Zappa, a Colosseum és Miles Davis! Imponáló sor, és persze folytathatnám akár a végtelenségig. Természetesen ez filmekre és könyvekre, festményekre is működött. És magától értetődően a barátokra is visszavetült ez, mert évtizedeken át a barátaim maradtak, még ritka találkozásaink ellenére is, és ebben a korábbi szellemi ajánlataik is hatottak.
Cseh Tamásra Szabó Gyuri (Ábel) egy félmondata és egy kazettája irányította rá figyelmemet, 1972-ben. Odakint a külső világban Neoton együttes volt, mármint Família, A Kex elkezdett disszidálódni és második sikertelen bölcsészkari felvételim után nyomdásztanulónak szegődtem. Ábel a 424-es című Bereményi dalt énekelte és ajánlott az R-klubos Cseh Tamás koncertet. Egy új világ nyilt ki ezzel a találkozással. Kiderült, hogy egy rövidke dalba egy egész élet belesűríthető, hogy nemcsak Erdős Péterből áll a világ, és persze, hogy Desiré élete egy kicsit lehetne az enyém is, és Vetró Irént fel kell hozni Pestre, és én is nyomtam Apa kalapját a fejembe... Én is váltottam koronára zlotyit, amikor Zakopánéból jöttem hazafelé. Életek, teljes párszavas kibontással. Sorsok pár akkorddal és kevés hanggal, annál nagyobb elhitető és átélhető erővel. És éreztem, hogy ez szubkultúra, hogy akolmelegben élvezhető igazán, és hogy ennek a dalnoknak soha nem lesznek megakoncertjei, lemezről nem is álmodozhat, a karriert mint fogalmat kizárhatja az életéből, és jó, ha kis egyetemi klubokban, KISZ-táborokban fellépéshez juthat. És díszpolgár sem lesz (és nem is egy helyen). És semmiylen díjat kap majd, azt többsenkitől is!
És ezenközben indiánként élt köztünk, hiába találkoztam vele a Jászai Mari téri játszótéren, ahol én Réka lányommal voltam, Tamás kisfiát hintáztatta – Ő akkor is Bakonybélen járt gondolatban. Beszélgettünk, én a rajongó pózában, de Ő normálisan, indiánként a távlatokban gondolkodva. Így búcsúzott, Isten áldjon Kristóf! Most én mondom: Isten áldjon, Tamás! És most Cseh Tamás halála miatt végigtekintettem életművén, és meg kellett állapítanom: Tamás ÁTTÖRT! Áttört mindenen. Lett lemeze, sőt lettek lemezek, amik nagyon sikeresek tudtak lenni. Színházban játszott, társulati tagságig jutott. Könyvek jelentek meg róla, vele. Szavaira mindenki odafigyelt, és amikor elkopott volna időben, elcsendesedett. A kádári világ éltette, megszűnte után átmenetileg légüres térbe került. De csak átmenetileg, mert a kádári világ reinkarnálódott millió köntösben, de kitapinthatóan. És Vetró Irén kora itt van köröttünk, most is benne élünk. Opelünk van és Renaultunk, Fáskertiné szoláriumba jár és porzót-bibét már görög osztálykiránduláson lehet tanulmányozni... Hát persze, hiszen az ember a jég hátán is megél. A munkásszállás már nem örvendezhet az állandó nő miatt, már háromcsillagos hotelként bevásárlóturistákat altatnak bennük.
Tamás, vive la republique!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése