Lajos nem nyugszik

Ez a Lajos, ez nem nyugszik. Ez a bajszos, aki Csomag keresztnévvel született nagy nehezen kikerül Brüsszelbe, nem húz magára gárdista ruhát, nem palesztínozik, nem borítja föl a már kialakult szokásjogot, nem kerül konfliktusba egész Európával, hanem szép szisztematikusan elkezd érdemben dolgozni. Mivel bejárta már a világot, több országban dolgozott pénzügyi szakértőként, ezért rendelkezik a megfelelő látókörrel, vannak tapasztalatai a dolgok megfelelő kezeléséről. És gondolkodik. Ez utóbbi a mai Magyarországon kezd szabadidős luxus-tevékenységgé válni... Szóval a derék Lajosunk egyszer csak fogja magát és felszólal az Európai Parlamentben a szlovákiai nyelvtörvénnyel kapcsolatban. Teszi ezt nem öklöt rázva, nem a kameráknak szónokolva, nem is talpig mentében, óriás kokárdában.
Nem nem, Ő ezt nem teszi, Ő csak érvel, mindig is azt szokta tenni. Ez már önmagában is hírértékű, de hogy az egykori fékezett habzású, első számú magyar közellenség mindezt ékes szlovák nyelven teszi... Hát ez minimum címlapos sztori. Lenne. Ha ez az ország nem szétgurult tablettákon élne már egy jóideje. Itt csak baromságokkal, 50 millió fölötti lenyúlással, kéz-nemfogással és más hasonló emelkedett dolgokkal lehet a közfigyelmet percekre megszerezni. És még hogy miket mondott?
Például: A szlovák nyelv Európa egyik legszebb nyelve. Sajnálatos ezért, hogy keveset halljuk az Európai Parlamentben. Szlovákia igazi barátjaként, fejlődésének régi támogatójaként, a szlovákiai reformok szerény, de cselekvő részeseként és természetesen magyarként segíteni szeretnék szlovák barátaimnak, hogy ezt a hátrányt csökkentsük, és a szlovák nyelvet minél szélesebb körben hallhatóvá, ismertté, népszerűvé tegyük. Így leszünk képesek jobban megőrizni a gazdag és sokszínű szlovák nyelvet és kultúrát, ami mindannyiunk elemi érdeke. A felszólaló itt bemutatja, mi kell ahhoz, hogy egy nyelv a nyelvek sokaságában megszólalhasson, milyen szükséges is ez a nemzeti kultúra fenntartásához.
És ennyi nem is elég neki, ezt sem hagyta ki:
A szlovák nyelv nem kívánja, hogy más nyelvek rovására fejlődjön. Erre nincs szüksége. Éppen ezért érthetetlen, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény Szlovákiában jóval szűkebbre szabja a kisebbségek nyelvhasználatát a szlováknál. Csak megengedi, negatív jogként értelmezi, nem pedig pozitív jogként (claim right) írja elő, amit tehát követelni, érvényesíteni lehet a mindennapi hivatalos életben. Mind a mai napig nincsenek magyar nyelvű nyomtatványok a hivatalokban, sőt a törvényeknek, jogszabályoknak hivatalos magyar nyelvű fordításuk sincs.
Na ez már hallatlan! Semmi anyázás, csak érvek és logikusan egymásra épített gondolatok... Ez a Lajos, ez menthetetlen ember.
Magam előtt látom, ahogyan a szlovák EU-s képviselők nagyon értelmes és átszellemült arccal ezt a gondolatot hallják:
Az új szabályozás egyik legfőbb baja, hogy nemcsak a hivatalos nyelvhasználatot szabályozza, hanem beavatkozik a közélet, az üzleti élet és a magánélet mélyrétegeibe is.
Sőt még ezt is le kell nyelniük a szlovák EU-s képviselőknek saját anyanyelvükön, hogy aszongya’: Másik alapvető probléma, hogy a nyelvtörvény büntet. Bevezeti a nyelvi vétség fogalmát, méghozzá a kisebbségi őshonos nyelvekkel szemben, ami elfogadhatatlan. Ráadásul egyáltalán nem világos, hogy konkrét esetekben mi alapján büntet, ami tág teret nyithat a hivatali önkénynek. Erkölcsi kára is jelentős, mert lehetővé teszi, hogy a polgárok egymást jelentsék fel a törvény vélt vagy valódi megsértése kapcsán, ami rombolja a közkultúrát, és aláássa a társadalom demokratikus kohézióját.
Ha én tudnék szlovákul, valami ilyesmit üzennék Lajosnak:
Dobre!