2009. december 19., szombat

Éljen a köztársaság!



Néhány barátom igazi, mondhatni virtigli karácsonyi blogbejegyzést vár tőlem. Talán lesz. Talán nem lesz. Talán majd jövőre. Ezért most egy közéletit engedek el...
Akárhogy is tekintünk körül a kissé behavazott magyar közélet csábító fehérségű tájain, lehetetlen nem látni a hó alatti gusztustalan, agyonsózott latyakot, ami gödrökbe és árkokba bújva büzörög.

A mindennapok egyik leggusztustalanabb szokásává az vált, hogy ma már ez az érv: nem értek egyet veled - te rohadt kommunista, illetve ugyanígy csak inverzben: te söpredék fasiszta!
Ez amellett, hogy végtelenül undorító, elveszi a lényegtől, az érvektől a levegőt. Nem kell ugyanis gondolkodni, pláne nem érvelni. Még mit nem! Pató Pál országában jobb is ez így, ez a lebunkózás, ez az automata cséphadaró. Hiszen ez élből felment minden vita alól.
Nemzetes uraim, elvtárskáim, igazatok van! Nem kell itt értelmiségeskedni, pláne felkészülni, érveket keresni és alkalmazni! Pláne Bibót, Márait, Adyt olvasni az argumentáláshoz. Mindez teljesen fölösleges, mert minek ilyesmit tenni egy rohadt kommunistával/fasisztával szemben? Éppen elég jól leköpdösni, savazni, leprázni. Persze, mindezt könnyedén, hiszen kész kopipésztes igazságok vehetők át bárhonnan, tele velük a virtuális padlás. Mindenkiből lehet zsidót, cigányt, mocskostótot, nacionálfasisztát, feketöves kommunistát faragni, egy perc elég hozzá. És kész: nekem van igazam, én tudok jobban üvölteni, anyázni, röfögni.

Ugyanakkor jó ez a fasisztázás/komcsizás azért is, mert nemcsak kevés munka kell hozzá, hanem nagyon hatékony is. Hiszen a befogadónak sem kell agyalni, dolgozni, értelmezni, erre ma nincs igény. Ez a bunkós érv teljesen közérthető, azonnal fogyasztható. Így azután röfögő és hallgatója hamar egymásra tudnak találni, elég csak meghallaniuk az aktuális hívószót, máris működik is szellemi gyorsétkezde. Dobozból mikrózva, papírtálcán jön a percnyi igazság.
Mindezzel a pillanatnyi csömörön túl az a legnagyobb baj, hogy ez a mentalitás, ez a stílus alapjaiban mérgezi, szennyezi a közbeszédet, magát a közéletet, az emberek közötti elemi kommunikációt. Működteted a helyi kisdemokráciát? Élsz a legitim módon megszerzett jogosítványaiddal? Nem dőlsz be az én úthengeres igzaságomnak? Zsidó vagy! És még hazaáruló is! Az meg hogy vallásüldöző is, na ezt már mondani sem kell – ez default, erre indul az ókádó-generátor!
Alapigazság: minden tett és cselekvés szóval, leírt szöveggel kezdődik. Bizony az ilyen szóval megnyílik az út a levitézlett és aljas politikai nézetek szalonképessé válása előtt. Ha fülünk, eszünk és agyunk megszokja azt a romlott gyakorlatot, ezt a disszonáns hangot, ha beletörődünk, hogy ilyenekről nyugodtan lehet beszélni, akkor már csak egy lépés kell a totális romláshoz.
Már miért is ne lehetne a szót cselekvésre váltani?
Most a helyzet éppen az, hogy a baloldaliaknak nagyobb a felelősségük. A meggondolatlan fasiztázás lejáratja ezeket a minősítéseket és ahelyett, hogy kizárná a szélsőségeket a közéletből, szalonképessé teszi azokat. Egyértelműen a meggondolatlan fasisztázás a legnagyobb veszély napjainkban, hiszen a kommunisták, pláne ultrák bizony sehol sincsenek. Ezen persze az sem változtat, hogy aki akar, minden bokorban öt kommunistát vízionál. A hatalomra törekvő Fidesz is gyakran próbálkozik ezzel a testcsellel, Kövér László ennek az atyamestere. Mostanában inkább már csak megszokásból, a reggeli gépindításkor elindul egy nem túl erőteljes bolsevikveszélyezés. Bolsevikok persze nagyon is vannak, hiszen ez egy hatalom megragadási-megőrzési technika, nem pedig bárminémű oldal vagy pláne koherens világnézet. Bármilyen disszonánsan is hangzik, attól még igaz: napjaink bolsevikjai leginkább a szélsőjobboldalon leledzenek, hiszen a szélsőségesen jobboldali gondolkodásmód és viselkedés ugyanannyira bolsevista, mint a valódi kommunistáké. És itt a két dolog össze is ér. Gyakran még személyekben is.
Itt van tehát tennivaló bőven a magukat polgárként, mérsékeltként, értelmiségiként, magyarként, értelmes gondolkodóként definiálóknak. Ugyanis a bármilyen irányulságú szélsőségek ellen csak a mérsékeltek összefogásával lehet eredményt elérni. Szerintem napnál világosabb: a szélsőséges baloldal ellen éppen a mérsékelt baloldaliaknak kell tennie. A történelem ezt már lejátszotta: nem éppen véletlen volt az, hogy Rákosi jó alaposan megritkította a szociáldemokraták sorait, Kádár is rettegett a revizionizmustól, aprította is rendesen a népfrontos balosokot. 56-tól pedig egyenesen annak részben baloldali genezise miatt irtózott. Ezen a logikai úton következetesen végighaladva igen könnyen felismerhető: a barna szenny ellen, a szélsőséges jobboldal ellen a mérsékelt jobboldalnak kell(ene) fellépnie. Elsősorban azért, mert politikai sár fröccsen rájuk is, de a szélsőségeseknek Orbán ugyanúgy útban van már most is, mintha a Köztársaság téren lenne a munkahelye...

Szerintem fontos, hogy aki tényleg fasiszta, vagy még jellemzőbben hungarista, azt annak is kell nevezni. De nagyon hansúlyosan: hogy csak azokat! Ha a baloldal azt a hibás, rossz és kártékony taktikát választja (amit sajnos már időnként választ is), hogy lefasisztáz mindenkit, aki tőle jobbra van, akkor ezzel teljesen diszfunkcionális lépést tesz csak. Önvédelmi akol-szövetséget erősít vele, semmi mást. Hiteltelenné válnak megszólalásai semmi egyébbé. Ez éppen a hungaristák, a fasiszták malmára hajtja a vizet. Így ugyanis nincs határ a mérsékelt jobboldal és a fasiszták között, miközben a lényeget illetően nagyon is van!
Egy ideje már gyakran zárom leveleim, megszólalásaim az ÉLJEN A KÖZTÁRSASÁG szlogennel. Van aki nehezen érti, van aki nevet rajta, de sokan kezdik fölismerni, hogy ennek bizony aktualitása kezd lenni. Sajnos - teszem hozzá gyorsan. Meggyőződésem ugyanis, hogy a szélsőségekkel szembeni kiállásban nem a bal- és jobboldaliság, nem kettejük különbsége számít, hanem csak egy: mi a különbség a demokraták és az erőszakos egyeduralkodók között. Másképpen a demokratikus erők és a diktatúra erői közti különbség. Ez a válaszfal jól láthatóan bizony nem a demokratikus jobb- és a demokratikus baloldal között húzódik, a szélsővörösök és a szélsőbarnák versus a demokraták között van ez a fal, most már egyre többen látják.
Lássuk ezt akkor is, ha éppen a hó mindent betakar!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése