Nem mintha nem hallanám naponta legalább kilencszer a válság szót. Ez egyet biztosan jelent: a média már válságban van. Nem tudnak megfelelően ezzel (sem) foglalkozni. A mi családi költségvetésünk is érzi már egy ideje, hiszen svájci frankban felvett hitellel (is) vettünk autót, és bizony lehetetlen nem érezni a részletek emelkedését. Ráadásul autót is akartam cserélni éppen, készülve a galériás életemre. Egy jó kis családi-puttonyosra fájt a fogam. Na ez biztosan nem megy, a régit (!? – 4,5 éves) olyan áron vennék vissza, hogy öt perc sem kellett a döntéshez: marad minden, ahogyan van! Be lettünk ugyanis gyűrűzve. Hofi egykori kérdését ismétlem: a jó, az miért nem gyűrűzik be egyszer?
Ha a környezetemet nézem és hallom, akkor mindenki kissé összehúzott szemmel járkál a világban, de nincs pánik, nincs világvége hangulat. Mindenki készül a nadrágszíj meghúzására. Van akinél ez plazmatévében mérhető, és van akinél a gáz lecsavarását jelenti. Ha máshonnan nézzük, például onnan ahonnan Ákos nevű énekes és profétikus polgártársunk, akkor mindenben Istent, vallást keresünk. Ha megint máshonnan szemlélődünk, visszajuthatunk a szocializmus eszméjéhez, mint TGM. Szokás mind a szocializmusra, mind a szakállas filozófusra gyűlölettel tekinteni. Én ezt nem teszem, nem tettem soha ilyet. A szocializmus azért járatódott le (joggal!), mert diktatórikus módon képviselték. A diktatúra bármilyen célt is tűzzön ki, számomra a pestissel rokon és csak pusztító oldalát látom. Elutasítom. TGM-et pedig nem szokták végighallgatni, rendszerint már az első mondatánál leugatják. Ilyet sem teszek, és soha nem is tettem. Nagy tévedései vannak, döntően azért, mert a tőkét alapjaiban rossznak és gonosznak látja és láttatja. Ebben persze rokona Ákosnak is, meg minden harmadik utas, naív álmodózónak. A pénz az ellenség, a pénzemberek a rosszak! Így persze nagyon egyszerű a világ. Mindent a munka és tőke ellentéteként beállítani, és ebben az ellentétben a munka világát, a munkást abszolutizálni. Erre már volt történelmi kísérlet, és hát csúfos véget ért. Annak sem volt jó, akinek érdekében állítólag történt. És ráadásul még oldalfüggetlen is ez a jelenség.
Ha valaki harcol valami ellen, akkor a gondolkodás, az érvelés háttérbe szorul, sőt teljesen megszűnik hatni! Ez az amit én nagyon nehezen tolerálok. Az ember éppen attól ember – főemlős ha úgy tetszik –, hogy egyátalában gondolkodik, sőt ezt előre is teszi, ráadásul haláltudata is van, állandóan mérlegel és számol. Már ha megteszi. Mert amikor nem gondolkodik, amikor ösztöneire próbál alapozni, abból csak baj lesz. Eddig legalább is mindig baj lett belőle. Lehet-e egy válságként leírt helyzetben másra hallgatni mint az érzelmekre? Meggyőződésem, hogy a rációra, a végiggondolásra az embernek, a társadalomnak mindig is szüksége van, azt megkerülni, pláne kihagyni önsorsrontás. Sőt, most van itt igazán az ideje a józan megfontolságnak, az összefüggések keresésének és felmutatásának. De miért foglalkoztatnak engem ilyesmik? Miért nem megyek tüntetni? Valami ellen. Vagy éppenséggel valami mellett. Talán azért, mert számomra a 300 forintos kérdés (vizitdíj) feltétele, plénum elé vitele, kampányolása, és ami a legnagyobb negatívuma az alkotmánybírósági határozata óta csak a döbbenet és a fejingatás maradt. Létezik még egy ország Európában, amelyik ennyire figyelmen kívül hagyná a gondolkodást, mint magasrendű emberi tevékenységet? Ahol napi szempontok felülírnak mindent? És hát az Alkotmánybíróság... Erre már szavaim sincsenek. Ha valami elkeserít ebben a langyos, önsorsrontó micsodában, ami a magyar valóság, na ez az! Ezek az emberek éteri magasságban léteznek fölöttünk, trónolnak az Olimpuszon, évekig nyálazgatják tudós könyveiket, különvéleményeznek, egyeztetnek, összeülnek. És közben úgy gondolkodnak és úgy cselekszenek, ami köszönő viszonyban sincs a normalitással. Ha tényleg ilyen a mi Alkotmányunk, ilyenek a passzusai, akkor sok jóra a továbbiakban sem számíthatunk. Én természetesen nem azt várom ettől az mennyben lebegő testülettől, hogy napi dolgokban, napi szempontok szerint hozza döntéseit. Távol áll tőlem az ilyesmi. De azt igenis várom, hogy különösen demagóg időszakban éppen ők jelentsenek gátat a primér indulatoknak. De láthatóan nem teszik.
Tényleg válság van.
A gondolkodás van válságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése