Déry Tibor a fenti címen rögzítette és szerkesztette könyvbe napi élményeit. Nekem a tegnapi napon (április 2.) reggeli autós-szervizes rohangálás, ráadásul Vácra, majd kompos-buszos-napfényes áttelepülés Szentendére, majd élvezve az első igazi teljesen napfényes séta az óvárosban – ez volt a hordalék egy része. A megszokott épületek, üzletek, utcák kezdenek magukhoz térni az elhúzódott téltől, és immár csalogatóak, és kitárulkozóak és mámorítóak. Menni kell, sétálni kell, fotózni kell. Egyszóval visszavenni a teret, a várost, a környezetet a téltől! Vártunk rá éppen eleget.
És akkor még elkezdtek föl-alá mászkálni mindenféle miniszoknyák is! Na, erre azután már végképp nem voltam felkészülve... Szóval, nincs kétely: itt a tavasz! Mit tavasz, ez már rögtön nyár. Csupa jó, csupa mosoly, csupa kacagás.
Este ugyancsak Szentendrén, a Szamos cukrászda emeletén lévő Klimt nevét viselő teremben Békesi László expénzügyért, exatlétát, egyetemei oktatót és receptkönyv fotóst Gulyás Józsiék faggatták a válságról, és főleg a várható fejleményekről. Mindenben az ellentéte volt ez a délelőtti idillikus fotósétámnak. Mindenben a tél, mindenben a ború, a depresszió! De ez is a nap hordaléka – ez a miniszoknyák hatalomátvételével együtt –, része az életnek. Ha akarom, ha nem. Nem akarom, egyébként – ez tény, de ez bőven nem érdekes. A beszélgetés zord témája, homályos jövőképe ellenére üdítő volt abból a szempontból, hogy higgadt volt, lényegre törő és tisztázott néhány tévhitet. Az nagyon jó ebben a nem gyakran gondolkodó országban, ha valakik gondolkodnak... Már ennek a megélése is megérte, miként a déli verő a Fő téren.
Nincs olyan tél, ami után ne jönne a tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése