Ki az a Bíró Zoltán? Az irodalomtörténészként (is) megnyilvánuló jóarcúnak alaposan utána kellene nézni annak, aki csak most találkozott a nevével. Én speciel koros lévén emlékszem a kommer (komancs, bolsi, kádári, egypártos) időkre, amikor MSZMP-tagként a minisztériumban működött, az irodalmi osztályon, talán főosztályvezetőségig nyomták (el) az elvtársai. Majd a négyek bandája (Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Lengyel László és Gombár Csaba) egyik tagjaként kizárták az akkor még egyetlen pártból (egy vicc abból az időből: tüntetnek a pártonkívüliek, amikor hírét veszik a négy MSZMP-s kizárásának. Tiltakozunk! Közénk ne zárják ki őket!), és valamivel később már az első elnöke az MDF-nek. Irodalomtörténészként soha nem fűződött a nevéhez semmi komoly tevékenység, témái nem voltak nagyon közismertek, nem jegyzett jelentősebb publikációt, nem voltak követői, pedig egyetemen is oktatott. Igazi futottak még, no name szürke egyéniség. Időnként előtérbe került, amikor éppen valakit, valakiket sározni kellett. Azt nagyon tudott. De szép lassan ebből is kikopott. Sikerült még Antallt Józsefet is alaposan besároznia. Mostanában időnként megint előveszik a naftalinból, főleg a jobboldali sajtóban szerepel, nem ritkán vaskosan osztja a tutit. Most éppen egy jónevű írókból álló csapatot kent be bélsárral. Az apropót az adta, hogy Spiró György egy esszéjének érettségi tételként való megjelenése vihart próbált kavarni. A derék sározó (Sári bíró... – bocs!) Bíró most ennek apropóján összeállította azokat a külföldön sikeres írókat, akik a magyarok kenyerét eszik, de nincs közük a magyar néphez. A lista szereplői közé Spirón túl felkerült Esterházy, Kertész, Nádas. A magyarságból elmarasztaltak után nem kell nyomozni, műveik több kiadásban, sok nyelven megjelentek már, rangos díjak birtokosai, Kertész Imre egészen a Nobel-díjig „hazaárulózta” magát! Mostanában nem sok sikerünk van a világban, ha jut egy-egy morzsa, az szinte csak a kultúra, a sport világában érhető tetten. Ideje már egy kicsit ezt is elvitatni! Ideje már erre a területre is egy kis fekáliát lövelni. Mi az hogy Spiró 1984-ben bírálni merte a „mélymagyarokat”? Mi az hogy Esterházynak évtizede tartó töretlen sikere van főleg német nyelvterületen? Az meg egyenesen felháborító, hogy Kertész Imre Nobel-díjat kapott, Nádas Péter minden rangos német díjet megkapott, könyvei többszörösen sikeresek! És nem Bíró barátai, párttársai, futtatottjai aratnak sikereket? Miért vannak más szempontok is?
Miért vagyunk spirálban? És miért lefelé?
És tényleg lapzárta után: http://nol.hu/belfold/spiro_uj_konyvvel_jelentkezik_-_es_nem_foglalkozik_biroval
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése