Kamerák. Reptéri csomagszkennelés. Térfigyelés. Szigorú beléptetési rendszerek. Ne álljon a piros csíkon belülre! Takarja le a billentyűzetet, amikor éppen a PIN-kódját csapkodja bele az automatába! Ne hagyjon elöl az autójában még egy ócska tollat sem! Bújjon el, rejtőzködjön, fal mellett osonjon! Szép új világ. Adatok. Kódok és űrlapok. Személyes és közadataink sorsa. Ellenőrzés, úton, vízen, levegőben... Netes anoním mocskolódás, névvel vállalt vélemények ellentmondásai. Úgy nagyjából ezek a dolgok jutottak eszembe, amikor egyik kedvenc portálomon császkáltam. Bizony, már a BKV is be lesz kamerázva, ellenőrizve, csekkolva és szkennelve,persze ombudsmanilag aggályosan. De vajon, miért? Biztosan nem akarnak állam lenni az államban, ezt úgy alapból el lehet vetni. Ám túl sok atrocitás éri a vezetőket, nem kevés a lopott utazás, meglopott utas, a járművek belsejében néha a második ukrán fronttal egyenértékű a pusztítás... Hiába, fejlődünk, haladunk korral. Persze, nem csupán a közlekedésben, nem csak a városokban. Illegális szemét mindenfelé, csikkek, mekdonáldszos mocsok az utak mentén, kólásüvegek a legelképesztőbb helyeken is. És vizelet (bűzük ilyenkor a napon agyvérzésig erősödve hat!) minden bokorban, megállóban, lépcsőn és aluljáróban. És a főellenség: a grafitti! És ez a mi környzetünk, a mi Földünk. De egyszerűen csak a lakóhelyünk. Mi tesszük ilyenné magunknak. Én magam, Boriskával egyetemben olyan rászólós fajta vagyok, borzasztóan zavar a slendriánság, a mindent semmibe vevő mentalitás, a pusztítás, az előírások tudatos és szemberöhögős megszegése... És kényszer nélkül. Minden esetben a pofámba röhögnek, megfenyegetnek, „mivankisköcsögterendőrvagybazmegazanyád” reakciókat kapok. Pedig csak öt méterrel kellene többet gyalogolni a szentséges autótól, odalépni az utcai szemeteshez, a háztartási szemetet a saját kukába tenni, nem szembeautózni az egyirányú utcában, nem a buszmegállóban és/vagy a zebrán parkolni... De nem. Minden és mindenki vastagon le van alázva (majdnem mást írtam!). Én vagyok én, nekem lehet, a többiek mind hülyék, ha szabálykövetők.
A mi falunk (szeretjük, mint a Világ közepét emlegetni!) közterülete sem kivétel, itt is bőven mindennaposak az ilyen esetek. Mák felügyelő írogatja a céduláit, beszámol falusi újságunkban a dolgokról, és másnap újra kezdődik minden előlről. Nem is tudom, miért ömlött ki ez a rengeteg epe belőlem, talán mert nagyon ráuntam arra, hogy napi tíz-húsz csikket szedek össze járdámról, holott 30 éve nem dohányzom már...
Kamerázzak én is? Szkenneljem a mocskot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése