A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. április 15., szerda

Kétkeréken



Itt a tavasz. Itt a Húsvét. Itt a jó idő. Mindenki kifelé törekszik a zöldbe, a természetbe. Ki vagyunk éhezve a napsütésre, a jó levegőre, a békés sétákra. Alig vártuk már, hogy süssön a nap, hogy sétálhassunk, hogy körbejárhassuk megszokott sétaútjainkat. Kíváncsiság hajt, ki mit végzett már el a kerti munkákból, hogy állnak az építkezések, mi nyílik a kertekben? Egyszóval: itt az idő a lakás elhagyására, irány a kert, a sétaút, a kerékpárút. Itt a mód és lehetőség a zavartalan feltöltekezésre.
Vagy mégsem? Vagy meg kell őrülni a gázkarrángatók rohamától? Idegbajt kell kapni a motoros csordák eszetlen előzgetésétől? Sajnos, ez az igazság, nem tompítható egy „nem mindegyik motoros ilyen” szöveggel! Minden tízből kilenc ilyen galád módon közlekedik, és ilyenkor gyakrabban hallani a szirénákat is, mennek a mentők, tűzoltók és a rendőrök. És megy az adóforint is velük. A jó idő és a napsütés nem csak a kétlábúakat csalta elő, hanem megérkeztek a kétkerekű hangrobbantók is. Akármerre megyünk akaratlanul is elszenvedői vagyunk esztelen parádézásuknak. Kapkodjuk a fejünket előzgetéseik miatt, befogjuk az orrunkat a gázaik okán, és nincs az a fülvédő, ami megvédene az iszonyatos brummogásuktól! És akkor még megjelennek a parti sétányon, ami kerékpárút és a kisgyerekesek sétaterepe. Rendszám nélkül, bűzös kipuffogóval, pofátlanul rángatják a gázkart a Duna-parton!
Alig telt egy hosszú hétvége, máris besokallottam tőlük. És mi lesz még itt? Mi lesz, ha véletlenül elovassa egy lóerőhuszár ezt a blogbejegyzést, és bünteni fog? Mint ahogyan ezt megtette a hétvégén egy motoros ámokfutó, amikor lassításra intettem. Örjöngő módon elkezdte rángatni a gázkart, hogy hanggal büntessen, de hogy értsem is: bemutatott egy cifrát.
Teljesen tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát ilyenkor az ember, védeném a békémet, a nagyszerű falunk nyugalmát, vonzerejét, de esélyem sincs a gazemberekkel szemben. Nekem nincs gázkarom, hogy penetráns lével az arcába küldjem felháborodásomat. És nem kapok segítséget a közbiztonság általam (is) fizetett szolgáitól. Marad a tehetetlen düh, marad az önbíráskodás. Majd akkor a aktív lesz a rendőrség...
De miért kell elfajulnia mindennek?

2009. április 3., péntek

A napok hordaléka



Déry Tibor a fenti címen rögzítette és szerkesztette könyvbe napi élményeit. Nekem a tegnapi napon (április 2.) reggeli autós-szervizes rohangálás, ráadásul Vácra, majd kompos-buszos-napfényes áttelepülés Szentendére, majd élvezve az első igazi teljesen napfényes séta az óvárosban – ez volt a hordalék egy része. A megszokott épületek, üzletek, utcák kezdenek magukhoz térni az elhúzódott téltől, és immár csalogatóak, és kitárulkozóak és mámorítóak. Menni kell, sétálni kell, fotózni kell. Egyszóval visszavenni a teret, a várost, a környezetet a téltől! Vártunk rá éppen eleget.
És akkor még elkezdtek föl-alá mászkálni mindenféle miniszoknyák is! Na, erre azután már végképp nem voltam felkészülve... Szóval, nincs kétely: itt a tavasz! Mit tavasz, ez már rögtön nyár. Csupa jó, csupa mosoly, csupa kacagás.
Este ugyancsak Szentendrén, a Szamos cukrászda emeletén lévő Klimt nevét viselő teremben Békesi László expénzügyért, exatlétát, egyetemei oktatót és receptkönyv fotóst Gulyás Józsiék faggatták a válságról, és főleg a várható fejleményekről. Mindenben az ellentéte volt ez a délelőtti idillikus fotósétámnak. Mindenben a tél, mindenben a ború, a depresszió! De ez is a nap hordaléka – ez a miniszoknyák hatalomátvételével együtt –, része az életnek. Ha akarom, ha nem. Nem akarom, egyébként – ez tény, de ez bőven nem érdekes. A beszélgetés zord témája, homályos jövőképe ellenére üdítő volt abból a szempontból, hogy higgadt volt, lényegre törő és tisztázott néhány tévhitet. Az nagyon jó ebben a nem gyakran gondolkodó országban, ha valakik gondolkodnak... Már ennek a megélése is megérte, miként a déli verő a Fő téren.
Nincs olyan tél, ami után ne jönne a tavasz.